Honlap

umf.jpg

nfu.jpg

esza.jpg

migrans-emb155x96.jpg

pedagogus-emb155x78.jpg

Tagóvoda választó



2016-November PDF Nyomtat Email

Csanádi Imre: Levélsöprő
Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a
falevél:
földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet, -
sziszegő szél
söpri-hajtja,
hullongó hó
betakarja.

Novemberig környezetünk fái, ligetei gyönyörű őszi színekben pompáznak, majd lassan lehullatják leveleiket.
A színes levelek sokféle vizuális-és barkácsolási tevékenységre kínálnak lehetőséget.

 

 
 

A színes levelekkel díszített lámpást
jól felhasználhatjuk a Márton- napi
felvonuláshoz.

 

Márton nap
A november 11-i Márton nap zárja le a népszokás szerint az éves gazdasági munkákat, kezdetét veszi a természet téli pihenő időszaka, e napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Úgy tartották: "aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik. "
A naphoz Szent Márton legendája is kötődik..
 

Márton nap története
A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A (legelterjedtebb) monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.
A német nyelvterületekről ismert lámpás/fáklyás felvonulás, Martinsumzug, szintén Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez. A népi időjárásjelzés szerint, ha november 11-én kemény fagy van, akkor karácsonykor enyhe lesz az idő. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Ha viszont jó az idő Márton napján, nagyon hideg lesz a tél. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” - szól a népi bölcsesség.
A Márton napi időjárásból következtettek a télre: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. "Sokfelé azt tartják a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. A Márton napi lakomán elfogyasztott lúd csontjából is időjárásra következtettek: ha a liba csontja fehér, és hosszú akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid akkor sáros. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. Sokfelé rendeztek Márton napi bálokat, vásárokat

Szent Márton-dal
Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.
A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
"Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!"
Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.
Felét Szent Márton od'adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.


Dalok


Száz liba egy sorba,
Mennek a templomba.
Elől megy a gúnár,
Jaj, de begyesen jár
Száz liba egy sorba.
 

Egyél libám, egyél már.
Nézd a napot, lemegy már.
Éjféltájba, nyolc órára, Esti harangszóra.
Hipp, hopp, hopp.
 

Hatan vannak a mi ludaink,
Három szürke, három fekete.
Gúnár, gúnár, liba gúnár,
Gúnár az eleje, szabad a mezeje,
Akinek nincs párja,keressen magának.
 

Siess libám, begyt rakni... https://www.youtube.com/watch?v=01QF86NAbAM
 

A rátóti legények,  https://www.youtube.com/watch?v=FM5cE4SXCWM
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej, haj a nyakát,
Elgágintotta magát.
 

A rátóti legények,
Jaj, de nagyon szegények.
Pénzért nyúl a zsebébe,
Zsebébe, sej a zsebébe.
Tökmag akad a kezébe.
 

IDŐJ ÓSLÓ VERSEK:
Ködös Márton után enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után, farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja, él elejét szabja,
Az András-napi hó, a vetésnek nem jó.
„Novemberben, Márton napján
Liba gágog, ég a kályhán,
Aki libát nem eszik
Egész évben éhezik”

A libák és a róka
https://www.youtube.com/watch?v=iRYkUyMjHBA
Csavargásai közben a róka egyszer egy szép zöld mezőre ért.
A mezőn egy csapat kövér liba legelt.

"Ez igen! - gondolta a róka. - Olyan ez, mintha vendégségbe hívtak volna. S olyan szépen együtt vannak ezek a libák, mintha egyenesen nekem tálalták volna föl őket. Egyebet sem kell tennem, mint asztalhoz ülnöm, sorjában elfogyasztanom őket".

 

 

 


Azzal elindult a libák felé: azok meg, ahogy észrevették, rettenetesen megrémültek, ijedtükben
összebújtak, s elkezdtek siránkozni és az életükért könyörögni.
- Hogyisne! - mondta a róka. - Majd éppen most fogom elszalasztani a kedvező alkalmat! Nincs
irgalom, meg kell halnotok!
A libák még sipogtak, jajgattak egy ideig, a róka meg csak vigyorgott, és a fogát mutogatta.
Volt a libák között egy öreg, tapasztalt lúd, az végre összeszedte magát, egy kicsit előrelépett, és így szólt a rókához:
- Hát, ha egyszer meg kell halni, hát meg kell halni, ez ellen mit sem lehet tenni. Nem is kérünk
tőled egyebet, csak azt, hogy teljesítsd utolsó kívánságunkat.
- Arról lehet beszélni - mondta kegyesen a róka. - Halljuk, mi az utolsó kívánságotok.
- Semmi egyéb, mint hogy életünk végén mindegyünk még egyszer elénekelhesse a kedves nótáját.
A róka gyanakvó képet vágott: de az öreg lúd sietve megnyugtatta:
- Nehogy azt hidd, hogy valami cselt forgatunk a fejünkben. Szó sincs róla! De magad is tudhatod,
hogy aki énekszóval könnyített a szívén, kevésbé érzi a halál keserűségét. Nézd csak, szépen felsorakozunk itt előtted, egyik a másik után, libasorban. Kezdi az éneket az első: ahogy befejezte, folytatja a másik: s amelyik befejezte, azt te nyomban megeszed. Így kettős örömben lesz részed:
énekszó mellett falatozhatol.
A róka ráállt a dologra: különösen azt tetszett neki: hogy énekszó mellett lakmározhatik. A libák nagy búsan fölsorakoztak, aztán a legelső a falu felé fordulva elkezdett keservesen gágogni:
- Gá-gá-gá-gá-gá...
A róka alig várta, hogy vége legyen az éneknek: de a liba csak nem hagyta abba. Aki mögötte állt a
sorban, elunhatta a várakozást, mert ő is rákezdte:
- Gá-gá-gá-gá-gá...
Aztán a harmadik, aztán a negyedik: és már gágogott mind az egész csapat, de olyan harsányan, hogy zengett belé a környék.

A róka már éppen közbe akart szólni, hogy elég a hangversenyből, és kezdődhet a lakoma: de mielőtt megszólalt volna, észrevette, hogy a nagy libalármára szaladnak ám a falu felől, s nem üres kézzel, hanem söprűkkel, dorongokkal, husángokkal. El is ment a kedve nyomban a lakomától, és nagy sietve otthagyta a gágogó libákat. 

 

LIBA MÁRTON NAPRA


Kivágjuk a liba testformát.
A lábakat "legyező" hajtogatással készítsük el, és ragasszuk a libatestre őket.
A talpakat ragasszuk fel a lábak végére. Ezután felragasztjuk a szárnyakat .
Megrajzoljuk a szemeket, a csőr mintázatát, majd felragasztjuk a lúdtollakat.
A liba nyakába köthetünk egy színes szalagot, amivel még kedvesebbé tesszük
Márton napi kislibánkat!

 


Tartalmas, vidám kikapcsolódást és
kellemes időtöltést kívánunk !

 

 

 
2016-Október PDF Nyomtat Email

Október

 

Zelk Zoltán: Október

Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.

Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.

Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?

Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.



Október 4- én ünnepeljük az Állatok Világnapját

Október 4. Assisi Szent Ferenc halálának napja, aki az állatok védőszentje volt.
Az Állatok Világnapja 1931-ben született meg Olaszországban, Magyarországon viszont csak a rendszerváltás után vált népszerűvé.

Óvodáinkban is az állatokkal kapcsolatos ismeretekről szól ez a hét. Kiemelve az állatokkal való felelősségteljes bánásmódot, gondozást az állatvédelmet.

Sokszínű tevékenységeket kínálunk, hogy minél több módon szerezhessenek gyermekeink tapasztalatokat, ismereteket az őket körülvevő állatvilágról.

 

 

 

Mesék az állatokról

 

Csukás István: Sün Balázs

 https://www.youtube.com/watch?v=r07oFpWbL5s

A szállást kérő róka:

https://www.youtube.com/watch?v=Tk16L8ZWQBQ

A hét kecskegida :

https://www.youtube.com/watch?v=ZviKxlUzmm8

A kismalac és a farkasok:

https://www.youtube.com/watch?v=DfsaeqIuPB4


 

A nyúl és a sün
Grimm

 

Őszre járt az idő. Vasárnap reggel volt, virágzott a pohánka, a nap fenn ragyogott a tiszta égen, a tarlón fürgén suhant tova a langyos szellő, a magasban énekeltek a pacsirták, a méhek vígan döngicséltek a virágok körül, az emberek templomba ballagtak; boldog volt minden teremtett lélek, elégedett volt a sündisznó is.

Kint állt a kapujában, karját összefonta, kikukkantott a reggeli fuvalomba és egy nótácskát brummogott maga elé. Dünnyögte, zümmögte jól is, rosszul is, hol hegyesen, hol meg reszelősen, egyszóval olyasformán, ahogyan egy ilyen szép őszi vasárnap reggelen egy sündisznó nótázgat,

Hát ahogy félhangon dudorászik, egyszerre csak gondol egyet, s úgy megörül neki, hogy rá is füttyent. Mit támogassa ő itt tétlenül a kapufélfát, amíg odabent az asszony a családot mosdatja meg öltözteti? Inkább jár egyet a ház körül, megnézi, hogy áll a répa. Mert a lakása körül bőven termett répa, és tudni való, hogy a sündisznó igen kedveli ezt az ételt; így hát nem csoda, hogy a mi barátunk is erősen a szívén viselte a termés sorsát.

Úgy is tett, ahogy elgondolta: becsukta szépen a kiskaput és nekivágott a mezőnek. Nem jutott messzire, csak a mező szélén a kökénybokorig, s ott éppen le akart térni a répatábla felé, amikor szembetalálkozott a nyúllal. Az is hasonló járatban volt: a káposztaföldjét akarta megszemlélni.

Mikor a sün észrevette a nyulat, szerencsés jó reggelt kívánt neki. Hanem a nyúl a maga módján szerfölött előkelő úr volt, amellett dölyfös is, kényes is; eszébe sem jutott, hogy fogadja a sün köszönését, hanem csak úgy foghegyről, kevély gúnnyal odavetette neki:
– Hát te mit lótsz-futsz már ilyen korán reggel a réten?
– Sétálok – felelte tisztességgel a sün.
– Sétálsz? – kacagott a nyúl. – Ha nem csalódom, jobbra is használhatnád a lábadat, mint sétafikálásra!

Ez a pökhendiség mérhetetlenül bosszantotta a sünt. Mindent békén el tudott viselni, csak azt az egyet nem, ha a lábát emlegették. Hát nem épp elég baj neki, hogy görbe lábúnak született, még csúfolják is érte!
– Te talán azt hiszed, hogy többre mégy a lábaiddal, mint én? – vágott vissza kelletlenül.
– Azt hát! – felelte hetykén a nyúl.
– Tudod mit? Tegyünk próbát! – ajánlotta a sün. – Fogadjunk, hogy elhagylak, ha versenyt futunk!
– Tiszta nevetség! Ezzel a karikalábaddal? – kevélykedett a nyúl. – De ha olyan nagy kedved van rá, nem bánom, legyen meg. Mi a tét?
– Egy arany meg egy üveg pálinka – mondta sün gazda.

A nyúl fölényesen kidüllesztette a mellét, még a bajusza is remegett a nagy önteltségtől, mikor kezet nyújtott a sünnek:
– Itt a kezem, nem disznóláb! Állom a fogadást. Rajta, kezdjük!
– No, annyira azért nem sürgős – felelte a sün. – Én még ma nem ettem egy falatot sem, éhes vagyok, előbb hazamegyek és jól megreggelizem. Ki hallott olyat, hogy korgó gyomorral versenyt futni? Hanem ha neked is úgy tetszik, fél óra múlva itt találkozunk.

Azzal elváltak, mert a nyúl nem emelt kifogást a dolog ellen.

A sün, ahogy szép kényelmesen hazafelé cammogott, így tűnődött magában:
“Ez a nyúl nagyon megbízik abban a pipaszárlábában, de én bizony kifogok rajta! Akármilyen előkelő úr a koma, mégiscsak ostoba fickó; megtanítjuk tisztességre!”

Beballagott a házba, odaszól feleségének:
– Cihelődj asszony, jössz velem a mezőre!
– Minek? – kérdezte az asszony.
– Fogadtam a nyúllal egy aranyba meg egy üveg pálinkába. Versenyt futunk.
Sünné összecsapta a kezét megrökönyödésében.
– Uram teremtőm, megháborodtál? Hát hogy futhatnál te versenyt a nyúllal?
– Csiba te! – mordult rá az ura. – Ez az én dolgom. Ne ártsd magad a férfiak ügyébe. Egy- kettő, szedelődzködj és menjünk!

Mit tehetett mást az asszony? Akár tetszett neki, akár nem, baktatott zsörtölődve az ura után.

Ahogy így cammognak, a sün gazda hátraszól, azt mondja:
– Jól figyelj rá, mit beszélek! Látod ott azt a hosszú szántást?
– Látom hát!
– Azon lesz a verseny. A nyúl szalad majd az egyik barázdában, én meg a másikban. Onnét fentről kezdjük. Neked nincs egyéb dolgod, mint hogy beállsz ide a barázda végébe, és amikor a nyúl amonnét túlról ideér, szembekiabálod vele, hogy “Én már itt vagyok!”
Az asszony bólintott és máris a szántóhoz értek. A sün megmutatta az asszonynak a helyét, ő maga meg szép nyugodtan felsétált a tábla túlsó végére. A nyúl már türelmetlenül várta:
– Kezdhetjük?
Mindegyik elfoglalta a maga barázdáját.
– Kezdhetjük!
A nyúl hármat számolt.
– Egy! Kettő! Há- rom!
És nekiiramodott, akár a szél.

A sün éppen csak úgy tessék-lássék vele szaladt egy-két lépést, aztán lekuporodott a barázdájában, és meg sem moccant többet.
A nyúl vad vágtában közeledett a szántóföld túlsó végéhez. Hanem a szomszéd barázdában egyszeriben felágaskodik sünné asszony, és harsányan odakiáltja neki:
– Én már itt vagyok!
Nyúl úr elképedt, szinte gyökeret vert a lába. Egy pillanatra sem hitte, hogy nem sün gazdát látja maga előtt; tudvalevő ugyanis, hogy sünéknél az asszony szakasztott olyan, mint a férfi.
“Ez nem tiszta dolog” – gondolta a hosszú lábú koma, és nagyot rikkantott:
– Még egyszer! Vissza!

Azzal megint nekiiramodott, hátracsapta a fülét, nyargalt, mint a szél; sünné meg ott maradt nyugodtan a helyén.
Futott a nyúl, porzott a föld a nyomában; egykettőre fölért a szántás felső végére. Hát uramfia, nem ott várja már a sün, még csak nem is szuszog a loholástól! A nyúl magánkívül volt mérgében.
– Még egyszer! – kiáltotta – Vissza!
– Felőlem ahányszor csak akarod – dünnyögte a sün kényelmesen.

A nyúl még hetvenháromszor nyargalt ide-oda, de a sün állta a versenyt. Mert valahányszor a nyúl a cél közelébe ért, akár fönt, akár lent, vagy a sün, vagy a felesége odaszólt neki, hogy:

– Én már itt vagyok!

Hetvennegyedszer nyúl koma már nem bírta végig, a szántóföld közepén összerogyott. A sün pedig fogta a nyereséget, az aranyat meg az üveg pálinkát, kiszólította feleségét a barázdából, békességgel hazakocogtak, ittak egy- egy kupicával a jóféle kisüstiből – s attól fogva mind a mai napig egyetlen nyúlfi sem mer többé élcelődni a sünnemzetség karikalábán.

 

Barkács lehetőségek:

 

     

 

 

Fésűs Éva: A sündisznócska

Tegnap korán esteledett ,

Sündisznócska ágyat vetett ,

Ágyat vetett az avarba ,

Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan ,

Melenget a puha paplan .

Jó meleg a földi fészek ,

Aludjatok kis tüskések.


 

  

 

 

Találós kérdések az állatokról

A bajusza égnek áll,              Görbeszarvú nagy állat,        Fűben csúszik,
a borbélyhoz mégse jár.        reggel, este tejet ad.               Fűben mászik,
A konyhában üldögél,           (tehén)                                   Vízben siklik,
egeret fog, azzal él.                                                               El nem ázik.
(macska)                                                                               (kígyó)


Varrni még senki se látta,        Behúzódik a sarokba        Föld alatt sötétben ásom
Mégis csupa tű a háta.              a hálóját szövi, fonja.      éjjel-nappal a lakásom.
(sündisznó)                                (pók)                             (vakond)

  

Vízben élek, brekegek,          Nincsen hangom,      Rányerít a friss szénára.
Ismertek-e gyerekek?           nem beszélek,            Istálló a lakása,
Szúnyoglábon élek,              tiszta vízben              Asztala a jászola,
A gólyától félek.                  vígan élek.                 A sörényét meg-megrázza,      
(béka)                                 (hal)                                (ló)

  

Él egy állat erdőn, réten,          Tarka, de nem virág,                Mindig mosdik,
bezárja a házát télen.                 szárnya van, nem madár,       de sosem törölközik
Kimegy, hogyha itt a tavasz,     álló napon a rét fölött száll.   (macska)
mégis, félig otthon marad.         (lepke)

(csiga)

 

 Az őszi termések is rengeteg játék és barkács lehetőséget kínálnak.

A gesztenyéket sorba lehet rendezni, szétválogatni, megszámlálni, párosítani, különböző alakzatokat kirakni és figurákat barkácsolni.

 

   

 

 

    

 

Közben énekelhetünk, verselhetünk.

 

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Bottom of Form 1

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
Látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

 

A vers megzenésítve is hallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=CduwtvrRr0o

 

 

 

És végül HALLOWEEN :-)

 

A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep október 31. éjszakáján, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak, bár mára már az egész világon elterjedt szokássá vált.

Az ünnep őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe, a samhain volt október 31-én, amely egy kelta halálisten, a druidák istene, Crom CruachHYPERLINK  kultuszában gyökerezik.

 

 

Süti receptek:

http://haerdekel.hu/a-legjobb-halloween-sutik-suti-receptek/

http://nadragszij.blog.hu/2011/10/31/halloween_suti_1

http://kreativkodo.blogspot.hu/2014/11/pokos-halloween-suti.html

http://juno.hu/magazin/2014/10/05/45-szuper-suti-halloweenre/

Néhány barkács ötlet:

 

 

 

Tartalmas, vidám kikapcsolódást és

kellemes időtöltést kívánunk !