Honlap

umf.jpg

nfu.jpg

esza.jpg

migrans-emb155x96.jpg

pedagogus-emb155x78.jpg

Pápa TV

Tagóvoda választó



2017-Hírek PDF Nyomtat Email

Hagyományok hete az Erzsébetvárosi Óvodában

 

Ebben az évben már hetedszer tartottuk a Pünkösd előtti héten Hagyományok Hetét óvodánkban.

Ez most egybe esett a Gyermek nappal és a Tehetséggondozó csoportok által beadott Pályázat zárásával.

Így a rendezvény sorozat már szombaton elkezdődött, amikor a Hagyományok Hegyére kirándultunk a tehetséggondozó programokban résztvevő gyermekekkel. Az izgalmas és tartalmas programot színesítették Regös-Sziránszki József népművész dallamai, amit különböző ősi hangszereken adott elő és elrepített mindnyájunkat a misztikumok világába.

 

 

 Hétfőn mozgás nappal kezdtük a hetet.

  A reggeli zenés torna után népi verseny játékokban mérhették össze erejüket a gyerekek. Volt itt váltó lovaglás, krumpli seprés, vízhordás és kötélhúzás.

Kedden a Magyar Népmese Napja volt.

Ebben az évben rendhagyó módon egy magyar népmesét- „A nyúlpásztor”- adtunk elő az óvoda dolgozói és a gyerekek közösen. A gyerekek nagyon élvezik, amikor az óvónénik is szerepelnek. Az volt a kérésük, hogy gyakrabban adjunk elő mesét nekik.

 

 Szerdán kézműves napot tartottunk a Pünkösdre készülve.

Virágkoszorút, szél forgót, tányért, homokvárat készítettek a gyerekek, de azfalt rajz versenyre is volt lehetőség. A szülők is szívesen barkácsoltak.

 A rendezvény sorozat mely nyitott volt a színes, és látványos Pünkösdölővel zárult, melyben a Pünkösdhöz kapcsolódó néphagyományt elevenítettük fel népi verseny és táncjáték formájában.

Sokan voltak kíváncsiak a király és királylány választásra, a felvonulásra és a májusfa kitáncolására, melybe bár ki bekapcsolódhatott.

 

Pünkösdi királylány választás

 

Ki lesz a pünkösdi király?

 

Pünkösdi felvonulás

 

Kitáncoljuk a Májusfát

 

Csodálatos, élményekkel teli, gazdag hetünk volt.

 


 

Kedves Szülők!

Felhívjuk mindazok figyelmét, akik gyermeke 2017. aug. 31-ig betölti a 3. életévét, óvodaköteles.
Akik a beiratkozást elmulasztották, kérjük május 22-25-ig szíveskedjenek pótlólag megtenni a Pápai Városi Óvodák Központi Óvodájában (Pápa, Képző u. 3.) 8.00-16.00 óra között.

 


 

Tavaszi Zsongás 2017 - Szivárvány Óvoda

Óvodánkban hagyomány, hogy minden év május első hetében. Tavaszi Zsongás című műsorral kedveskedünk a szülőknek. A forgatókönyvet a nevelési év alatt megismert versekből, mondókákból, dalokból, mesékből, énekes játékokból válogatjuk össze.

Igyekszünk egy-egy téma vagy játék köré felépíteni a műsort. Személyesen hívjuk meg a vendégeket a nagy napra. A gyermekek titkolózva készülnek. Izgalommal telnek napjaink. A legnagyobb meglepetés az édesanyák köszöntése, ajándékkal, virággal, dallal, tánccal. Mindenki örül, mindenki boldog, mindenki meghatott.

További képek a galériában: ITT

 


 

Madarak és Fák napja a Huszár Óvodában
(2017.05.10.)


Ennek a jeles napnak a története már több, mint száz éves. 1902. május 19-én Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Az egyezményhez csatlakozva hazánkban Chernel István ornitológus még ugyanabban az évben megszervezte az első Madarak és fák napját. Az esemény akkor vált hivatalossá, amikor Herman Ottó közreműködésével 1906-ban gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő a Madarak és Fák Napja megszervezését minden iskola számára. Mint minden jeles napnak, a Madarak és Fák Napjának is a figyelemfelkeltés a célja. A természetvédők és az elkötelezett pedagógusok különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel szeretnék a társadalom, különösen a gyermekek természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítani, elmélyíteni.


Óvodánk a projekttel kapcsolatos céljai


-          a természetes környezet értékei és szépsége iránti pozitív beállítódás kialakítása

-          környezettudatos magatartás erősítése

-          madárvédelemre nevelés

-          megfigyelőképesség és együttműködési készség fejlesztése

-          kommunikációs technikák és aktív szókincs bővítése

-          játékos ismeretbővítés

-          óvoda és család kapcsolatának erősítése a közös rendezvények által


Milyen kérdésekre keressük a válaszokat, a témával kapcsolatosan?


-          Miért fontos a felelősségvállalás?

-          Mik a madárbarát kert jellemzői?

-          Mit tehetünk ezért a saját környezetünkben, az óvoda udvarán?

-          Milyen madárfajokat ismerünk?

-          Mit tudunk róluk?

-          Milyen fafajtákat ismerünk?

 

Hogyan szeretnénk mindezt megvalósítani?

  • A művészetek eszközeivel ráhangolódunk 
  • A madarakról, mint a tavasz hírnökeiről sokat énekelünk a zöld jeles napra készülődve. Főként a cinegéket, a fecskéket, a gólyákat és a rigókat idézzük meg.

Boglya tetején…

Eresz alatt…

Fecskét látok…

Gólya bácsi, gólya…
Gólya, gólya, gilice…
Gólya viszi a fiát…

Hajlik a fűzfa…

 

Kémény tetején…

Az árgyélus kismadár…

Tó vize, tó vize…

Kis kacsa fürdik…

Vígan dalol a madár…

Hervad már a lombnak…

 

-          Versekkel és mondókákkal ismerkedünk

Benedek Elek: Szeresd a fát

Devecsery László: A sárgarigó fészke

Donászy Magda: Almafa virága

Fehér Ferenc: Fecske

Kányádi Sándor: Költögető

Móra Ferenc: A cinege cipője

Nagy Bandó András: Rigófészek

Nagy Bandó András: A kíváncsi ökörszem

Osvát Erzsébet: Varjak, rigók

Osvát Erzsébet: Cinegék

Osvát Erzsébet: Fülemüle

 

Osvát Erzsébet: A zenélő fa

Osvát Erzsébet: Három csóka, négy veréb

Pákolitz István: Nyaktekercs

Szabó Magda: Ki hol lakik? részletek

Weöres Sándor: Ha vihar jő a magasból

Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne

Azt mondják a cinegék…

Alacsonyan száll a varjú…

Kelep, kelep, gólyamadár…

Madarak voltunk…

Nincs szebb madár…

 


-          Mesélünk is a fákról és a madarakról

 

Horgas Béla: Madaras néni meséje

Mese a kismadárról, amelyik nem akart énekelni

 

Kié a fecskefészek?

A büszke tölgyfa

Vadgesztenyevirág


-         Madaras ügyességi játékokat játszunk


Kakukk

Hosszú lábú gólya bácsi

 

Kakaskergető

Verebes

 

 

  • Mozgásos körjátékokat játszunk
  • Barkácsolunk, rajzolunk, festünk sokféle technikával és megközelítéssel

 

Az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezésére minden évben megválasztják az év fáját. 2017-ben a vadalma lett az év fája.

 

Az év fája – a vadalma

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által indított szavazás eredménye szerint 2017-ben az év madara a tengelic.

2017 év madara – a tengelic

 

Hagyományainknak megfelelően ezt a napot egy vidám, játékos családi délutánnal ünnepeltük meg. A gyerekeket az udvaron annyi állomás várta, ahány csoportunk van.

Mind a hat állomáson más és más feladatot kellett megoldaniuk, illetve kipróbálhatták az ügyességüket.

Melyek voltak ezek?

1.      Mackó - Fák és terméseik  /Illeszd össze!  Gólya csőr barkácsolása

2.      Sün Balázs – Láthatatlan madárfotós / DVD megtekintése

3.      Csigabiga – Páva barkácsolása

4.      Pillangó – Madárkák készítése papírból

5.      Katica - Juss ki a rengeteg erdőből!  /Akadályok leküzdése/

6.      Tapsifüles – Az év fájának felöltöztetése

  

Május 10: Madarak és fák napja

Gyülekező családok az udvaron


Az óvónők dalcsokorral köszöntötték a vendégeket  

 Készülnek a gólyák a Mackó csoportban

   

Láthatatlan madárfotós a Sün Balázs csoportban

 

Pávák barkácsolása a Csigabiga csoportban

 

Színes madárvilág a Pillangó csoportban

Erdei tornapálya a Katicákkal

 

 

Így készült az év fája a Tapsifülesekkel

 

 


 

Föld napja

Föld napját 1970-ben tartották meg először. Célja, hogy felhívják az emberek figyelmét a környezetvédelem fontosságára.  A Föld napján való megemlékezések alkalmat adhatnak arra, hogy az emberiség mérlegelje, hogy kíméletesen bánik-e környezetével, mit tesz azért, hogy az ember és a természet egészségesen éljen együtt. Hagyományteremtés is, hiszen a természet, a környezet szépségét és hasznosságát csak az tudja megmutatni másoknak, aki maga is felfedezi a természet szépségét, aki maga is értő szemmel figyeli a madarat, de észreveszi alatta a fát, a fán a bogarakat, megérti a környezetvédelem fontosságát, s maga is feladatának tekinti azt.

Itt az óvodában beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy vajon mi tesz jót a Földünknek, és mi szennyezi, mi bántja. Beszélgettünk arról is, hogy már van szelektív hulladékgyűjtés, vásárolhatunk környezetbarát termékeket, de még mindig sok a felesleges fogyasztás, a vegyszerhasználat, a szemét, az autózás.

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”  Így hangzik a Föld napja mozgalom egyik jelmondata. És már egyre többen érzik úgy, hogy legalább megpróbálják – és legalább a Föld napján, április 22-én tesznek valamit ennek érdekében: fát, virágot ültetnek, rajzolnak, környezeti vetélkedőt, udvar, kerttakarítást szerveznek.

„Mert a természet csodálatos.” Vigyáznunk kell rá, hogy utódaink is rácsodálkozhassanak néha egy – egy gyönyörű völgyre, vadregényes vízesésre, meredek sziklára. Ámulva nézhessék a vadászó ragadozó madarakat, vizeink élővilágát, a hegyek-völgyek állatait. Büszkék lehessenek arra, hogy a technika korában is el lehet ámulni, lehet gyönyörködni környezetünk szépségein.

A gyerekek eredendően szoros kapcsolatban állnak a természettel, nagyon jól érzik magukat a szabadban,  jóban vannak a sokféle élőlénnyel – figyelgetik a növényeket, szívesen simogatják, etetik az állatokat. A Föld Napjára tervezett programokkal a  szülőket is megcéloztuk, hogy képesek legyenek újra észrevenni azt a sok-sok csodát, ami körülvesz minket! De bíztunk benne, hogy ha a gyerekekkel közösen vesznek részt sokféle érdekes játékban, alkotásban, akkor egy kicsit sikerül a figyelmüket ráirányítani, hogy milyen fontos feladatunk óvni, védeni ezt a csodálatos bolygót.

 A Föld Napja foglalkozásokba rengeteg dolog belefér kezdve a földgömb, térkép megismerésétől a növények, állatok sokféleségén át a szelektív hulladékgyűjtés és a környezetvédelem  témaköréig.

Mi így, ezzel a Föld napi családi programunkkal szerettünk volna ehhez hozzájárulni.


„ Egy család- egy palánta” – az óvoda környezetének szépítése

  

              

   

A Föld napi családi játszóház állomásai:

1. állomás: „Nem minden hulladék szemét!”- társas játék

 

2. állomás: „Kukatündér”- hulladék szétválogatás

 

3. állomás: Térkép készítése színezéssel, majd állatok képének felragasztása élőhelyük szerint

 

 

 4. állomás: Papír tépéssel és ragasztással Föld térkép készítése

 

 

5. állomás: „ Pet- teke „ – Pet palack tekézés

 

6. állomás: „ Mocsár- járás”

 

 

Házavató


A süncsalád fázósan bandukolt  a szántóföldön.  Már régóta keresik az új  otthonukat, egy megfelelő odút vagy zugot, ahol télire meghúzhatnák magukat. Nem sok sikerrel, hiszen a környék öreg   fáit   mind   kivágták,   a   facsemeték   pedig   nem   nyújtanak   számukra   elegendő védelmet. Nincs bennük odú, de még vastag, föld feletti gyökereik sincsenek, ami alá egy kis vackot lehetne kaparni.

A bandukolás során a szántóföld mellett egy nagy kupac furcsa holmit találtak. Volt ott kidobált könyv, törött üveg, festékesdoboz, egy rozzant centrifuga, és ki tudja még, mi minden.

– Ne maradjatok  itt, sok veszély fenyeget  itt titeket! – szólt rájuk valaki. Egy őzike lépett eléjük a szeméthegyek közül, jól láthatóan sántikálva.

– Hát veled meg mi történt? – kérdezte Sünpapa.

Megvágott   az   üvegcserép.   Szerencsére   nem   veszélyes   a   sebem,   hamarosan   rendbe jövök, de történhetett volna rosszabbul is.

– Nem tudom, hogy lehetnek ilyen felelőtlenek az emberek – csóválta a fejét Sün Csongor, a legnagyobb gyerek.

– Nem mind ilyen, de elég, ha egy ilyen, és máris megvan a baj. – mondta az édesanya.

– Nézd, apa egy kuckó! – kiáltott fel Sün Csilla, a legkisebb csemete.

Egy oldalára döntött, kopott centrifuga terpeszkedett a szeméthalom szélén.

– Itt akár el is aludhatnánk! – mondta Sün Csaba, a középső gyermek.

– Nem tűnik ideális hajléknak, de hát mit tegyünk? – vakarta a fejét az apuka. – Hamarosan ránk esteledik, és nincs semmi más búvóhely a környéken.

A süncsalád bevonult hát a centrifugába és mivel nagyon fáradtak voltak, hamar elnyomta őket az álom.

Másnap reggel dermedt tagokkal ébredtek.

– Jaj de fázom! Fáj a hátam! Nem érzem a lábamat! Elfeküdtem a nyakamat! panaszkodtak a sün-gyerekek.

– Merre menjünk tovább? – kérdezte az anyuka. Az egész család tanácstalan volt.

Ekkor odarepült egy veréb.

– Erdőt kerestek? Arra nyugatnak még van egy erdőrész, ahol odvas, öreg fák is vannak! Ott biztosan találtok magatoknak hajlékot!

Elindult   hát   újra   a   család,   új   lendületet   kapva   a   reménytől.   Hamarosan   meg   is   látták   a gyönyörű, hatalmas fákat. Az erdő szélére érve egy ovális táblára lettek figyelmesek.

   Természetvédelmi   terület,   ez   van   ráírva!      csörrentett   oda   egy   szarka   fontoskodón.  

Sajnos, már szinte csak a táblával jelölt területeken maradnak meg az ilyen szép, öreg fák, tele makkal és odúval – tette hozzá.

– Akkor sok ilyen természetvédelmi micsodát kell létrehozni – szögezte le Sün Csaba.

Alighogy beértek az erdőbe, máris találtak egy odút egy vén tölgyfa aljában. Ki is próbálták íziben.

– Jaj, de jó kényelmes! – örvendezett Sün Csilla. Egyből nekilátott avarból ágyat csinálni magának.

– És biztonságosnak is tűnik – tette hozzá az anyukájuk.

Ezt az éjszakát  már nyugodtabban,  kellemesebben,  reményekkel  telten töltötték a tölgyfa odvában.

Mikola Klára

 


 

Hirdetmény és melléklete a 2017/2018-as nevelési évre vonatkozó óvodai beíratásról

 


Víz világnapi projekthét lezárása és ivókút avatás a Tapolcafői óvodában
 

Óvodánkban is minden évben megemlékezünk a víz világnapjáról. Ennek kapcsán két héten keresztül több irányból körbejárva, megtapasztalva ismerkedhettek a gyermekeink a vízzel, mint éltető elemmel, a víz fontosságával, a vízben élő állatokkal. A kezdeményezések során
sok ismerethez juthattak és tapasztalatot gyűjthettek.

Látogatás a forráshoz, a Tanösvényre
 

A téma keretében ellátogattunk a Tapolcafői Tanösvényre, ahol az élővilágot kutattuk, a Vízbázisra, ahol a víz fontos éltető szerepéről kaphattunk tájékoztatást és kóstolhattuk meg a frissen feltörő forrásvizet.

A projektet egy korábban felmerülő szülői ötlet megvalósulásával ünnepélyes keretek közt zárhattuk le. Március 30-án meghívott vendégeink előtt, rövid kis műsorral avattuk fel a Pápa-Tapolcafői Részönkormányzat támogatásával és a Pápai Városi Óvodák segítségével kiépített udvari ivó kutat.

Kipróbáltuk az ivó kutat

Műsorral készültünk

Műsorral készültünk

Műsorral készültünk

Meghívott vendégeink

A Pápai Városi Óvodák nevében Csákvári Judittól meglepetés ajándékot is kaptak a gyermekek, amit mindjárt használatba is vettek.


A VÍZ VILÁGNAPJÁRÓL

A Zöld óvodában egyik legjelentősebb zöld napunk a Víz világnapja. Egész hetet kitöltő eseményeket szerveztünk abból a célból, hogy a gyerekek számára sok oldalról megvilágíthassuk a témát. A Happy napon az ivóvíz jelentőségét hangsúlyoztuk, felhívtuk a figyelmet szükségességére, fogyasztásának fontosságára, a cukrozott italok  mellőzésére. Kísérleteztünk a vízzel, megváltoztattuk halmazállapotát, színét, ízét, halmazállapotát. Az Ovizsaruk figyelmeztették a gyerekeket a vízzel való takarékosságra. Az ásványvízadagolót gyorsan birtokba vették a szomjazók.

A Vízmű Szennyvíztelepére a középsősök és a nagyok látogattak. Elsőként megnéztük, milyen bűzös, koszos a városból ideérkező szennyvíz. Végig jártuk a víz útját, megfigyeltük a tisztítás fázisait. Az óvodai akváriumot kinőtték már aranyhalaink, a telep használaton kívüli ülepítője lett az új otthonuk.

A tisztított víz a természetbe távozik, színtelen, szagtalan. A  laborban a szennyvízből merített mintát láthattuk mikroszkóp alatt, érdekes mozzanatokat mutattak be munkájukból. Minden gyermek hűtőmágnest kapott ajándékba.

Víz világnapi projektünket a szülőkkel közös játszóház zárta. Már hagyomány, hogy erre az alkalomra   pályázatot írunk ki a családok számára, bármilyen vízzel kapcsolatos kép, tárgy, eszköz készítésére. Idén 16 család hozott színvonalas munkákat a kiállításra. Valamennyi résztvevőt megjutalmaztunk.

Játékos feladatok közös megoldásával lehetett esőcseppeket gyűjteni felhőcskéjükre,5 csepp kellett a kishajó megszerzéséhez. Barkácsolással fejeztük be a délutánt. Örültünk a családok magas létszámú részvételének.

  

 


 

„Magyarország az én hazám”
Magyar hetek a Fáy A. lakótelepi Óvodában 2017.03.06. – 03.17.
 

Faltysné Ujvári Anna: Magyar vagyok

Az én népen neve: magyar.
Jelünk: piros-fehér-zöld.
Hogy én magyar gyermek vagyok,
Engem büszkeséggel tölt.

Az én hazám: Magyarország-
Bölcsőhelyem, otthonom,
Gyarapítom, vigyázok rá,
Tönkretenni nem fogom.

Az én édes anyanyelvem-
Édesanyám bízta rám-
A nagyvilág legszebb nyelve.
Bízzál bennem kis hazám

Óvodánkban a hozzánk járó nem magyar gyermekek befogadása indította el 2009-ben az interkulturális programot, amelynek célja a kulturális sokszínűségre, az emberi értékekre való korai érzékenyítés. A program értelmében évente, a gyermekek által képviselt valamennyi nemzet részére bemutatkozó hetet tartunk, ami természetesen nem különül el az óvodai tanulástól, hanem azzal szorosan egybekapcsolódik. Ez a hét adott ország jellegzetességeivel foglalkozik, amit a gyermekek felfogóképességéhez igazítva, játékos tevékenységekkel dolgozunk fel. A magyar hét ezen felül arra is szolgál, hogy a külföldi családok több benyomást szerezhessenek rólunk.

Az idei évben magyar hét a márciusi nemzeti ünnepünk köré fonódva két hétre bővült a sok ötlet és persze az ezekhez szükséges idő miatt.

Március 15-dike kapcsán felvetődik a kérdés: fontos-e, kell-e a kisgyermekkorban foglalkozni a magyar identitástudat, nemzettudat alakításával? A válasz kétségtelenül az igen. Rögvest itt az újabb kérdés: akkor hogyan, miképpen, no és miért?

Radnóti Miklós mindenki által ismert Nem tudhatom című verse siet a segítségünkre, egészen nyilvánvalóvá téve számunkra, hogy a messzeringó gyerekkor világában ered a szülőföldhöz való kötődés. A kötőanyag pedig nem más, mint kedves emlékeink sora, a környezetünkben élő szeretett emberek, a velük átélt érzelmek, hangulatok, az otthonosság erejét sugárzó tájak. Anyaföld, mondjuk mi magyarok a hazánkról. Mert, ahogy az édesanyához fon az öleléséből, ringatásából, dúdolásából, az illatából, a tej édes ízéből, vagyis az első fizikai megtapasztalásokból, jó érzésekből eredő szeretet, ugyanúgy épül ki a nemzettudat a korai élmények, mesék, dalok, versek, jeles együttlétek, bölcs tanítások nyomán.
Az elvont dolgok megértéséhez a konkrét tapasztalatok által vezet az út. Ez pszichológiai tény.

Mi sem teszünk mást, mint élményeket adtunk a gyerekeknek, amelyek kedves emlékké válhatnak, megmutatjuk nekik azokat a dolgokat, amelyektől büszkék lehetnek arra, hogy magyarnak születtek és így indítjuk el bennük azt a tudatot, hogy a magyar nyelv, az együtt gondolkodás, szokásaink, kultúránk, tárgyaink, tájaink, történelmi múltunk és hőseink, jelképeink egy néppé forrasztanak bennünket.



A magyar hetek eseményeit a ma nagyon korszerűnek számító projekt módszerrel dolgoztuk fel. A szülőket is beavatva, számtalan segítség és felajánlás érkezett tőlük. Két család, közöttük volt óvodásaink, önzetlen közreműködésének köszönhetően szerveződött a táncházunk, szólt a fúvós zene az ünnepségünkön, és nekik köszönhetően találtunk két bátor ifjút, akik nemzetőrkén, huszárként jelentek meg a gyerekek előtt. Köszönet illeti a családokat, mert nélkülük nem jöhetett volna létre emlékként őrzött tárgyaikból, fényképekből, hímzésekből, nemzeti és katonai viseletekből, eszközökből, könyvekből, plakátokból álló gazdag tárlatunk. „Óvodás Gyermekeinkért” Alapítványunk közvetve, de szintén a családok támogatást felhasználva finanszírozta nagysikerű játszóházi programunkat.


A projekt minden felkínált tevékenysége a gyerekek érdeklődése, ismeretei, fantáziája, elképzelése valamint a kapott tárgyakhoz fűződő gondolatai alapján alakult és változott.
Szó esett Magyarország őshonos álla¬tairól, védett növé¬nyeiről, termé¬szeti kincseiről. Foglalkoztunk hazánk jelké¬peivel, sokan már tudták, többen megtanulták és előszeretettel skandálták hazafelé menet a szüleiket „tanítva”  - Tudod anya? Tudod apa? „Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld!” Sőt a nagyobbak arról is tudnak, mit jelképeznek ezek a színek.

A régi történelmi időkből a szabadságharc katonáiról, a hadi zász¬lókról, a kokárdáról esvén szó, a játéktémákba behívtuk a honvédelmet, a csatát. Minden csoport elkészítette a saját csapatzászlaját, de készültek, kardok, csákók, párták, magyar lobogók is. A „Röpülj páva” napon a népviseletek, táncok, népdalok voltak a középpontban. A játszószónap egyfajta szintézist adott, az ágyúzás, a várostrom ugyanúgy jelen volt, mint az 1848-as történelmi hőseink, jelképeink, népi díszítőmotivumaink, játékaink, kinek mi tetszett leginkább.
 

 

Sarkady Sándor: Zeneszó zeng

Zeneszó zeng, menetelnek
Süt a napfény, fut a felleg.
Fel a zászlót, fel az égre –
Magyarország örömére.
A szabadság dala szálljon,
Aki ember, ide álljon;
Jövel édes, szabad ország –
Gyönyörű vagy Magyarország


A Március 15-dikei Nemzeti Ünnepünk megemlékező eseményén mutattuk be egymásnak a csapatzászlókat és így mutattuk meg milyen a csapatfelvonulás, hogyan kell masírozni, tisztelegni, jelenteni, milyenek és miért vannak az indulók. A gyerekek komolyan vették a tiszteletadást. „Hej tulipán, tulipán ez a föld az én hazám…”, szólt az ének.

A nemzeti heteken, így a magyar héten is elmaradhatatlan volt az ételkóstolótás, noha a szigorú közegészségügyi szabályok betartása miatt most elmaradt a közös ételkészítés, a házi ízek bemutatása.


Végezetül térjünk vissza rá, miért is fontos mindez? Az ép, fejlett személyiségű ember ismeri és megbecsüli a gyökereit, ez adja számára a biztonságot, az erőt, a valahova tartozás elemi ösztönszükségletét, a folytonosságot. Tiszteli minden ember hazáját, de a magáét szereti.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

A Magyar Kultúra Napját ünnepeltük az Erzsébetvárosi Óvodában

 

Évek óta köszöntjük a Himnusz születésnapját, a Magyar Kultúra Napját óvodánkban.

Az óvodásoknak nehéz megfogalmazni mit is jelent a kultúra kifejezés. Pedig mindennapjaink része, jelen van az utcákon, amikor a régi épületek között sétálunk, amikor zenét hallgatunk, amikor Színházba megyünk, vagy énekelünk, mesét, vagy verset mondunk a gyerekeknek és a régmúlt játékait játsszuk, táncolunk, kézműveskedünk. Sorolhatnánk még tovább is hogyan van jelen a kultúra életünkben, de legfontosabb, hogy anyanyelvünk mesés szó és képvilágára fogékonnyá tegyük a gyerekeket.

Nem készültünk az ünnepre, csak felelevenítettük a télről tanult verseket, dalokat, kicsit zenéltünk óvodás módon, kicsit táncoltunk és megnézhettek egy Benedek Elek mesét az óvó nénik előadásában a gyerekek és az érdeklődő szülők.

Meghallgattuk a Himnuszt.

A Pillangó csoportosok óvodás dalokat adtak elő csengő kísérettel.

A Katica csoportosok téli dalokat énekeltek.

Az Őzike csoportosok Nemes Nagy Ágnes, Gazdag Erzsi, Zelk Zoltán verseit adták elő.

A Mackó csoportosok hópiheként táncoltak.

Nagy sikere volt a Benedek Elek Palkó és a szamara c. meséjének, amit az óvó nénik adtak elő.

 Ízelítőt adtunk a kultúránkból, kultúrát közvetítettünk és jól éreztük magunkat!

  


 

Velünk történt….

A mai napon a Nátuskerti Tagóvoda Harangvirág csoportja látogatást tett a  városunkban működő Pápa Tv székhelyére.
Izgatottan készültünk hiszen az Iciri- Piciri gyermekműsor aktív szereplőjeként érdekelt minket, hogy a csoportunkban felvett képkockák, milyen módon kerülnek adásba. A látvány magáért beszélt.
Kedvesen fogadtak minket a tv dolgozói. Kriszti néni, Gyuri bácsi ismerősként üdvözölt minket. Varga András főszerkesztő volt a kísérőnk aki érdekes kulisszatitkokat árult el nekünk.


Izgalmasabbnál izgalmasabb helyszínekre mentünk.
A vezérlőben visszanéztük eddigi szerepléseinket.
A stúdióban lenyűgöző látvány fogadott: az adások díszletei között műsorvezetőként kipróbáltuk magunkat, mely bekerült a tv be.



A szerkesztői szobában számítógépen nézegettük az eddigi adások  fényképeit,
Műsorvezetőként mikrofonnal a kezünkben interjúkat készítettünk  egymással.
Izgalmas látogatás volt.

 


 

Télen is jó kirándulóhely!

 

Kirandulasok_44Veszprém megye egyik természeti gyöngyszeme a Tapolca patak. Az Örvény-tó, és a patak mellett elhúzódó tanösvény, mely Pápa-Tapolcafőn található télen is jó kirándulóhely.

Az ide látogatók megismerkedhetnek a Tapolca patak (vagy ahogy Tapolcafőn nevezik; Forrás) történetével. Táblákon bemutatott képeken tekinthetik meg a Forrás régi voltát, valamint a tanösvény rendbehozatalának munkálatait.

A Tanösvényen felállításra került egy Malomkerék, mely az egykori régi malomépület kerekének hivatott emléket állítani. A település központjában található a Református Templom, mely barokk stílusban, 1768-ban épült, ma műemlék védelem alatt áll. A Tanösvény és a Forrás egész évben remek kikapcsolódást és kirándulási lehetőséget biztosít az oda látogatók számára!

 

 

 

2017. Január

Boldog Új Évet Kívánunk!


 
2016-December PDF Nyomtat Email

December


Advent, várakozás,
szeretet, család


„ Karácsony éjjel jöjj hozzánk!
Karácsony éjjel nézz le ránk!
Ezredszer is tégy velünk csodát!
A leghosszabbik éjszakán
elindulunk a fény után
és karácsony lesz egész éven át. „
( Idézet az Effeta együttes: Fölöttünk új csillag ég című dalából
Fölöttünk új csillag ég: https://www.youtube.com/watch?v=p_cEBW9HcZ8 )
 

Advent ( ádvent , úrjövet ) a keresztény kultúrkörben a karácsony napját (december 25- ét ) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig tart. Advent első vasárnapja, amely Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdetét jelenti.
Az adventi koszorút négy gyertya díszíti. A gyertyák színe a katolikus hit szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín, az öröm vasárnapja. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt.A négy gyertya szimbóluma: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet.


Az adventi időszakban a gyerekek számára kedves ünnep a Mikulás várás.
 

Sarkady Sándor: Télapó
Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.


Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.


Kampós botja
Imbolyog-
Puttonyában
Mit hozott?


Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.


Lassan lépked,
Mély a hó-
Siess jobban
Télapó!


Barkácsötletek Mikulásra:


Mesék az adventi várakozás idejére:


A három fenyő
Három fenyőfa állt egy dombtetőn. A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett.

A harmadik fenyő azonban igazán kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa. Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.

Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott
repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a
fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő - Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert
éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt. Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert
hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának. Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik. A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.

Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára…
- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.

A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom, hogy
vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal. Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kis madárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon…
 

Télapó kesztyűje: http://mikulas.at/index.php/hu/mikulas-telapo-mesek/517-telapo-kesztyuje
Mentovics Éva: Mióta van csillag a karácsonyfa csúcsán:
http://havannacsoport.hu/index.php/karacsonyi-toertenetek/miota-van-csillag-a-karacsonyfacsucsan
Barbi és a diótörő: http://indavideo.hu/video/Barbie_es_a_Diotoro_magyar_szinkronnal
 

Karácsonyi barkácsötletek:
 

A karácsonyi várakozás elképzelhetetlen mézeskalács sütés nélkül, amikor a fahéj édes illata átjárja az otthonunkat.


Egy jó recept a sütkérezéshez :
Hozzávalók / 6 adag
 

tészta
• 1 kg finomliszt
• 30 dkg porcukor
• 3 teáskanál szódabikarbóna
• 14 g mézeskalács fűszerkeverék (1 tasak)
• 30 dkg margarin
• 250 ml méz
• 3 db tojás
 

máz
• 2 db tojásfehérje
• 30 dkg porcukor
 

1. Először a száraz hozzávalókat keverjük alaposan össze, majd jöhet a tojás, a méz és
a picit megolvasztott margarin. Addig gyúrjuk, míg egynemű, illatos, rugalmas tésztát nem kapunk.

2. 3 részre osztjuk, majd egyenként kinyújtjuk 0,5-1 cm-es vastagságúra a tésztát. Kiszaggatjuk, sütőlemezre tesszük, ne szorosan, mert sülés közben összenőnek. 180 fokon, alul- felül sütéssel megsütjük.

3. A díszítéshez a tojásfehérjét félig felverjük robotgéppel, majd 30 dkg porcukrot apránként
hozzádolgozunk, és keményedésig keverjük.
 

Az adventi várakozás időszakára néhány hangulatos ének zenehallgatáshoz:
Ember, ember, december: https://www.youtube.com/watch?v=XfRFbQ3CvYw
Hóembernek, se keze se lába: https://www.youtube.com/watch?v=BBMdtWt8lQ8
József Attila- Kormorán: Betlehemi királyok: https://www.youtube.com/watch?v=W-rd2ET59N8
Fehér karácsony: https://www.youtube.com/watch?v=USflNXlde4c
Szürke patás: https://www.youtube.com/watch?v=4KLwZTTzXxE
 

Kedves szülők !
Szeretném megköszönni egész éves figyelmüket !
Szeretnék minden kedves óvodásunknak
és családjának
Szeretetben teljes karácsonyi ünnepeket és
Örömökben, egészségben gazdag
Nagyon boldog új évet kívánni !


 

 

Horváth Tímea
a Tókerti Óvoda
óvónénije.

 
2016-November PDF Nyomtat Email

Csanádi Imre: Levélsöprő
Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a
falevél:
földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet, -
sziszegő szél
söpri-hajtja,
hullongó hó
betakarja.

Novemberig környezetünk fái, ligetei gyönyörű őszi színekben pompáznak, majd lassan lehullatják leveleiket.
A színes levelek sokféle vizuális-és barkácsolási tevékenységre kínálnak lehetőséget.

 

 
 

A színes levelekkel díszített lámpást
jól felhasználhatjuk a Márton- napi
felvonuláshoz.

 

Márton nap
A november 11-i Márton nap zárja le a népszokás szerint az éves gazdasági munkákat, kezdetét veszi a természet téli pihenő időszaka, e napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Úgy tartották: "aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik. "
A naphoz Szent Márton legendája is kötődik..
 

Márton nap története
A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A (legelterjedtebb) monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.
A német nyelvterületekről ismert lámpás/fáklyás felvonulás, Martinsumzug, szintén Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez. A népi időjárásjelzés szerint, ha november 11-én kemény fagy van, akkor karácsonykor enyhe lesz az idő. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Ha viszont jó az idő Márton napján, nagyon hideg lesz a tél. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” - szól a népi bölcsesség.
A Márton napi időjárásból következtettek a télre: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. "Sokfelé azt tartják a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. A Márton napi lakomán elfogyasztott lúd csontjából is időjárásra következtettek: ha a liba csontja fehér, és hosszú akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid akkor sáros. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. Sokfelé rendeztek Márton napi bálokat, vásárokat

Szent Márton-dal
Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.
A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
"Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!"
Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.
Felét Szent Márton od'adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.


Dalok


Száz liba egy sorba,
Mennek a templomba.
Elől megy a gúnár,
Jaj, de begyesen jár
Száz liba egy sorba.
 

Egyél libám, egyél már.
Nézd a napot, lemegy már.
Éjféltájba, nyolc órára, Esti harangszóra.
Hipp, hopp, hopp.
 

Hatan vannak a mi ludaink,
Három szürke, három fekete.
Gúnár, gúnár, liba gúnár,
Gúnár az eleje, szabad a mezeje,
Akinek nincs párja,keressen magának.
 

Siess libám, begyt rakni... https://www.youtube.com/watch?v=01QF86NAbAM
 

A rátóti legények,  https://www.youtube.com/watch?v=FM5cE4SXCWM
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej, haj a nyakát,
Elgágintotta magát.
 

A rátóti legények,
Jaj, de nagyon szegények.
Pénzért nyúl a zsebébe,
Zsebébe, sej a zsebébe.
Tökmag akad a kezébe.
 

IDŐJ ÓSLÓ VERSEK:
Ködös Márton után enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után, farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja, él elejét szabja,
Az András-napi hó, a vetésnek nem jó.
„Novemberben, Márton napján
Liba gágog, ég a kályhán,
Aki libát nem eszik
Egész évben éhezik”

A libák és a róka
https://www.youtube.com/watch?v=iRYkUyMjHBA
Csavargásai közben a róka egyszer egy szép zöld mezőre ért.
A mezőn egy csapat kövér liba legelt.

"Ez igen! - gondolta a róka. - Olyan ez, mintha vendégségbe hívtak volna. S olyan szépen együtt vannak ezek a libák, mintha egyenesen nekem tálalták volna föl őket. Egyebet sem kell tennem, mint asztalhoz ülnöm, sorjában elfogyasztanom őket".

 

 

 


Azzal elindult a libák felé: azok meg, ahogy észrevették, rettenetesen megrémültek, ijedtükben
összebújtak, s elkezdtek siránkozni és az életükért könyörögni.
- Hogyisne! - mondta a róka. - Majd éppen most fogom elszalasztani a kedvező alkalmat! Nincs
irgalom, meg kell halnotok!
A libák még sipogtak, jajgattak egy ideig, a róka meg csak vigyorgott, és a fogát mutogatta.
Volt a libák között egy öreg, tapasztalt lúd, az végre összeszedte magát, egy kicsit előrelépett, és így szólt a rókához:
- Hát, ha egyszer meg kell halni, hát meg kell halni, ez ellen mit sem lehet tenni. Nem is kérünk
tőled egyebet, csak azt, hogy teljesítsd utolsó kívánságunkat.
- Arról lehet beszélni - mondta kegyesen a róka. - Halljuk, mi az utolsó kívánságotok.
- Semmi egyéb, mint hogy életünk végén mindegyünk még egyszer elénekelhesse a kedves nótáját.
A róka gyanakvó képet vágott: de az öreg lúd sietve megnyugtatta:
- Nehogy azt hidd, hogy valami cselt forgatunk a fejünkben. Szó sincs róla! De magad is tudhatod,
hogy aki énekszóval könnyített a szívén, kevésbé érzi a halál keserűségét. Nézd csak, szépen felsorakozunk itt előtted, egyik a másik után, libasorban. Kezdi az éneket az első: ahogy befejezte, folytatja a másik: s amelyik befejezte, azt te nyomban megeszed. Így kettős örömben lesz részed:
énekszó mellett falatozhatol.
A róka ráállt a dologra: különösen azt tetszett neki: hogy énekszó mellett lakmározhatik. A libák nagy búsan fölsorakoztak, aztán a legelső a falu felé fordulva elkezdett keservesen gágogni:
- Gá-gá-gá-gá-gá...
A róka alig várta, hogy vége legyen az éneknek: de a liba csak nem hagyta abba. Aki mögötte állt a
sorban, elunhatta a várakozást, mert ő is rákezdte:
- Gá-gá-gá-gá-gá...
Aztán a harmadik, aztán a negyedik: és már gágogott mind az egész csapat, de olyan harsányan, hogy zengett belé a környék.

A róka már éppen közbe akart szólni, hogy elég a hangversenyből, és kezdődhet a lakoma: de mielőtt megszólalt volna, észrevette, hogy a nagy libalármára szaladnak ám a falu felől, s nem üres kézzel, hanem söprűkkel, dorongokkal, husángokkal. El is ment a kedve nyomban a lakomától, és nagy sietve otthagyta a gágogó libákat. 

 

LIBA MÁRTON NAPRA


Kivágjuk a liba testformát.
A lábakat "legyező" hajtogatással készítsük el, és ragasszuk a libatestre őket.
A talpakat ragasszuk fel a lábak végére. Ezután felragasztjuk a szárnyakat .
Megrajzoljuk a szemeket, a csőr mintázatát, majd felragasztjuk a lúdtollakat.
A liba nyakába köthetünk egy színes szalagot, amivel még kedvesebbé tesszük
Márton napi kislibánkat!

 


Tartalmas, vidám kikapcsolódást és
kellemes időtöltést kívánunk !

 

 

 
2016-Október PDF Nyomtat Email

Október

 

Zelk Zoltán: Október

Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.

Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.

Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?

Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.



Október 4- én ünnepeljük az Állatok Világnapját

Október 4. Assisi Szent Ferenc halálának napja, aki az állatok védőszentje volt.
Az Állatok Világnapja 1931-ben született meg Olaszországban, Magyarországon viszont csak a rendszerváltás után vált népszerűvé.

Óvodáinkban is az állatokkal kapcsolatos ismeretekről szól ez a hét. Kiemelve az állatokkal való felelősségteljes bánásmódot, gondozást az állatvédelmet.

Sokszínű tevékenységeket kínálunk, hogy minél több módon szerezhessenek gyermekeink tapasztalatokat, ismereteket az őket körülvevő állatvilágról.

 

 

 

Mesék az állatokról

 

Csukás István: Sün Balázs

 https://www.youtube.com/watch?v=r07oFpWbL5s

A szállást kérő róka:

https://www.youtube.com/watch?v=Tk16L8ZWQBQ

A hét kecskegida :

https://www.youtube.com/watch?v=ZviKxlUzmm8

A kismalac és a farkasok:

https://www.youtube.com/watch?v=DfsaeqIuPB4


 

A nyúl és a sün
Grimm

 

Őszre járt az idő. Vasárnap reggel volt, virágzott a pohánka, a nap fenn ragyogott a tiszta égen, a tarlón fürgén suhant tova a langyos szellő, a magasban énekeltek a pacsirták, a méhek vígan döngicséltek a virágok körül, az emberek templomba ballagtak; boldog volt minden teremtett lélek, elégedett volt a sündisznó is.

Kint állt a kapujában, karját összefonta, kikukkantott a reggeli fuvalomba és egy nótácskát brummogott maga elé. Dünnyögte, zümmögte jól is, rosszul is, hol hegyesen, hol meg reszelősen, egyszóval olyasformán, ahogyan egy ilyen szép őszi vasárnap reggelen egy sündisznó nótázgat,

Hát ahogy félhangon dudorászik, egyszerre csak gondol egyet, s úgy megörül neki, hogy rá is füttyent. Mit támogassa ő itt tétlenül a kapufélfát, amíg odabent az asszony a családot mosdatja meg öltözteti? Inkább jár egyet a ház körül, megnézi, hogy áll a répa. Mert a lakása körül bőven termett répa, és tudni való, hogy a sündisznó igen kedveli ezt az ételt; így hát nem csoda, hogy a mi barátunk is erősen a szívén viselte a termés sorsát.

Úgy is tett, ahogy elgondolta: becsukta szépen a kiskaput és nekivágott a mezőnek. Nem jutott messzire, csak a mező szélén a kökénybokorig, s ott éppen le akart térni a répatábla felé, amikor szembetalálkozott a nyúllal. Az is hasonló járatban volt: a káposztaföldjét akarta megszemlélni.

Mikor a sün észrevette a nyulat, szerencsés jó reggelt kívánt neki. Hanem a nyúl a maga módján szerfölött előkelő úr volt, amellett dölyfös is, kényes is; eszébe sem jutott, hogy fogadja a sün köszönését, hanem csak úgy foghegyről, kevély gúnnyal odavetette neki:
– Hát te mit lótsz-futsz már ilyen korán reggel a réten?
– Sétálok – felelte tisztességgel a sün.
– Sétálsz? – kacagott a nyúl. – Ha nem csalódom, jobbra is használhatnád a lábadat, mint sétafikálásra!

Ez a pökhendiség mérhetetlenül bosszantotta a sünt. Mindent békén el tudott viselni, csak azt az egyet nem, ha a lábát emlegették. Hát nem épp elég baj neki, hogy görbe lábúnak született, még csúfolják is érte!
– Te talán azt hiszed, hogy többre mégy a lábaiddal, mint én? – vágott vissza kelletlenül.
– Azt hát! – felelte hetykén a nyúl.
– Tudod mit? Tegyünk próbát! – ajánlotta a sün. – Fogadjunk, hogy elhagylak, ha versenyt futunk!
– Tiszta nevetség! Ezzel a karikalábaddal? – kevélykedett a nyúl. – De ha olyan nagy kedved van rá, nem bánom, legyen meg. Mi a tét?
– Egy arany meg egy üveg pálinka – mondta sün gazda.

A nyúl fölényesen kidüllesztette a mellét, még a bajusza is remegett a nagy önteltségtől, mikor kezet nyújtott a sünnek:
– Itt a kezem, nem disznóláb! Állom a fogadást. Rajta, kezdjük!
– No, annyira azért nem sürgős – felelte a sün. – Én még ma nem ettem egy falatot sem, éhes vagyok, előbb hazamegyek és jól megreggelizem. Ki hallott olyat, hogy korgó gyomorral versenyt futni? Hanem ha neked is úgy tetszik, fél óra múlva itt találkozunk.

Azzal elváltak, mert a nyúl nem emelt kifogást a dolog ellen.

A sün, ahogy szép kényelmesen hazafelé cammogott, így tűnődött magában:
“Ez a nyúl nagyon megbízik abban a pipaszárlábában, de én bizony kifogok rajta! Akármilyen előkelő úr a koma, mégiscsak ostoba fickó; megtanítjuk tisztességre!”

Beballagott a házba, odaszól feleségének:
– Cihelődj asszony, jössz velem a mezőre!
– Minek? – kérdezte az asszony.
– Fogadtam a nyúllal egy aranyba meg egy üveg pálinkába. Versenyt futunk.
Sünné összecsapta a kezét megrökönyödésében.
– Uram teremtőm, megháborodtál? Hát hogy futhatnál te versenyt a nyúllal?
– Csiba te! – mordult rá az ura. – Ez az én dolgom. Ne ártsd magad a férfiak ügyébe. Egy- kettő, szedelődzködj és menjünk!

Mit tehetett mást az asszony? Akár tetszett neki, akár nem, baktatott zsörtölődve az ura után.

Ahogy így cammognak, a sün gazda hátraszól, azt mondja:
– Jól figyelj rá, mit beszélek! Látod ott azt a hosszú szántást?
– Látom hát!
– Azon lesz a verseny. A nyúl szalad majd az egyik barázdában, én meg a másikban. Onnét fentről kezdjük. Neked nincs egyéb dolgod, mint hogy beállsz ide a barázda végébe, és amikor a nyúl amonnét túlról ideér, szembekiabálod vele, hogy “Én már itt vagyok!”
Az asszony bólintott és máris a szántóhoz értek. A sün megmutatta az asszonynak a helyét, ő maga meg szép nyugodtan felsétált a tábla túlsó végére. A nyúl már türelmetlenül várta:
– Kezdhetjük?
Mindegyik elfoglalta a maga barázdáját.
– Kezdhetjük!
A nyúl hármat számolt.
– Egy! Kettő! Há- rom!
És nekiiramodott, akár a szél.

A sün éppen csak úgy tessék-lássék vele szaladt egy-két lépést, aztán lekuporodott a barázdájában, és meg sem moccant többet.
A nyúl vad vágtában közeledett a szántóföld túlsó végéhez. Hanem a szomszéd barázdában egyszeriben felágaskodik sünné asszony, és harsányan odakiáltja neki:
– Én már itt vagyok!
Nyúl úr elképedt, szinte gyökeret vert a lába. Egy pillanatra sem hitte, hogy nem sün gazdát látja maga előtt; tudvalevő ugyanis, hogy sünéknél az asszony szakasztott olyan, mint a férfi.
“Ez nem tiszta dolog” – gondolta a hosszú lábú koma, és nagyot rikkantott:
– Még egyszer! Vissza!

Azzal megint nekiiramodott, hátracsapta a fülét, nyargalt, mint a szél; sünné meg ott maradt nyugodtan a helyén.
Futott a nyúl, porzott a föld a nyomában; egykettőre fölért a szántás felső végére. Hát uramfia, nem ott várja már a sün, még csak nem is szuszog a loholástól! A nyúl magánkívül volt mérgében.
– Még egyszer! – kiáltotta – Vissza!
– Felőlem ahányszor csak akarod – dünnyögte a sün kényelmesen.

A nyúl még hetvenháromszor nyargalt ide-oda, de a sün állta a versenyt. Mert valahányszor a nyúl a cél közelébe ért, akár fönt, akár lent, vagy a sün, vagy a felesége odaszólt neki, hogy:

– Én már itt vagyok!

Hetvennegyedszer nyúl koma már nem bírta végig, a szántóföld közepén összerogyott. A sün pedig fogta a nyereséget, az aranyat meg az üveg pálinkát, kiszólította feleségét a barázdából, békességgel hazakocogtak, ittak egy- egy kupicával a jóféle kisüstiből – s attól fogva mind a mai napig egyetlen nyúlfi sem mer többé élcelődni a sünnemzetség karikalábán.

 

Barkács lehetőségek:

 

     

 

 

Fésűs Éva: A sündisznócska

Tegnap korán esteledett ,

Sündisznócska ágyat vetett ,

Ágyat vetett az avarba ,

Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan ,

Melenget a puha paplan .

Jó meleg a földi fészek ,

Aludjatok kis tüskések.


 

  

 

 

Találós kérdések az állatokról

A bajusza égnek áll,              Görbeszarvú nagy állat,        Fűben csúszik,
a borbélyhoz mégse jár.        reggel, este tejet ad.               Fűben mászik,
A konyhában üldögél,           (tehén)                                   Vízben siklik,
egeret fog, azzal él.                                                               El nem ázik.
(macska)                                                                               (kígyó)


Varrni még senki se látta,        Behúzódik a sarokba        Föld alatt sötétben ásom
Mégis csupa tű a háta.              a hálóját szövi, fonja.      éjjel-nappal a lakásom.
(sündisznó)                                (pók)                             (vakond)

  

Vízben élek, brekegek,          Nincsen hangom,      Rányerít a friss szénára.
Ismertek-e gyerekek?           nem beszélek,            Istálló a lakása,
Szúnyoglábon élek,              tiszta vízben              Asztala a jászola,
A gólyától félek.                  vígan élek.                 A sörényét meg-megrázza,      
(béka)                                 (hal)                                (ló)

  

Él egy állat erdőn, réten,          Tarka, de nem virág,                Mindig mosdik,
bezárja a házát télen.                 szárnya van, nem madár,       de sosem törölközik
Kimegy, hogyha itt a tavasz,     álló napon a rét fölött száll.   (macska)
mégis, félig otthon marad.         (lepke)

(csiga)

 

 Az őszi termések is rengeteg játék és barkács lehetőséget kínálnak.

A gesztenyéket sorba lehet rendezni, szétválogatni, megszámlálni, párosítani, különböző alakzatokat kirakni és figurákat barkácsolni.

 

   

 

 

    

 

Közben énekelhetünk, verselhetünk.

 

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Bottom of Form 1

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
Látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

 

A vers megzenésítve is hallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=CduwtvrRr0o

 

 

 

És végül HALLOWEEN :-)

 

A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep október 31. éjszakáján, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak, bár mára már az egész világon elterjedt szokássá vált.

Az ünnep őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe, a samhain volt október 31-én, amely egy kelta halálisten, a druidák istene, Crom CruachHYPERLINK  kultuszában gyökerezik.

 

 

Süti receptek:

http://haerdekel.hu/a-legjobb-halloween-sutik-suti-receptek/

http://nadragszij.blog.hu/2011/10/31/halloween_suti_1

http://kreativkodo.blogspot.hu/2014/11/pokos-halloween-suti.html

http://juno.hu/magazin/2014/10/05/45-szuper-suti-halloweenre/

Néhány barkács ötlet:

 

 

 

Tartalmas, vidám kikapcsolódást és

kellemes időtöltést kívánunk !